Annyi,de annyi sz@rságot lehet olvasni-hallani, hogy felsorolni sem érdemes. De hol lehet beszerezni egy csipetnyi humort, kérem? Például a mosószalonban? Igen.! Idősebb hölgy várja, hogy a nagy, doboló-zúgó gép kiköpje ruháját, amikor érkezem saját kis szennyes batyummal. A székek mellett egy keverék kutya hever. Barátságos. Végigszaglász, míg betöltöm az adagom a gépbe, majd bemutatkozom az ebnek: A hölgy segít:- Fatime. Én, a sztereotip kérdéssel: - Menhelyi? - Nem. Az utcán találtuk. Valószínűleg kidobták egy autóból. - Óhh. Na, gyere kutyus, játszunk! Fatime jön és önfeledten kergetőzésbe kezdünk a kattogó mosógépek előtt. Majd a gazdi magához inti és fegyelmezi: - Fel fogsz pörögni Fatime és mehetünk ki a hidegbe pisilni! (Hú, azt nekem is kell gondoltam magamban...) Na, gyere csak ide pihenni. Fatime rám néz, hanyatt(!) fekszik és hol a gazdáját vizslatja, hol engem követ a szemével. - Ez a kutya tud beszélni ! - Persze, hogy tud! És magával nagyon jót szót ért. Mi a maga foglalkozása? - Hááát, éppen munkát keresek.- Na, akkor valami ilyet kellene keresnie...Majd kimondja a verdiktet: "Magát fiatalember, szerintem minden állat szereti." Majd a lejárt mosógéphez lép, kipakol egy kis kerekes táskába és elindul a kutyával kifelé.- Még egyszer megsimogatom Fatime-t és lezárom a beszélgetést: - Kedves amit mond, köszönöm. Igen, nekem nem is az állatokkal van gondom... Mindketten rám néznek. Fatime tisztán érti a mondatomat, az idős hölgy zavarban van. - Na, Isten megáldja és köszönjük a simogatást!

Viszontlátásra! A szárítóprogram végéig a szalonban maradok. A nadrágomat Fatime szőrszálai díszítik. Röviden felvonyítok és továbbnézem a forgó dobot.

MM