Nézzük csak, miről tudok lemondani. De most és rögvest! Ezzel persze átvállalom a felelősséget azoktól az emberektől, akik nem tudják/akarják elengedni a gyeplőt és hajtanak. Pénzt, titulusokat,embereket, vagyonokat. Ők nem szállnak ki. Én igen. Tehát akkor: vagyontárgyam nem nagyon van, 17 éves autómat leszámítva. Na tessék: erről le is tudok mondani. Pozícióm, munkám jelenleg nincsen, az államtól pénzt nem kapok. Itt akkor nincs keresnivaló. Viszont...megvan! Szívesen lemondanék magyar állampolgárságomról. A közügyekbe beleszólásom nincsen, utazni nem szoktam, adót, társadalombiztosítást fizetek, cserébe mit kapok? Milyen szolgáltatásokat? Milyen tájékoztatást? Ugye-ugye. Szóval felveszem az európai állampolgárságot és fizetek "Brüsszelnek" adót, feltéve ha keresek pénzt. Pedig... keresni fogok, hiszen én leszek az, akit "kényes helyzetekben" felvesznek intézményekbe, majd - egy rövid, de alapos belső vizsgálat után - kirúgnak. "Megtaláltuk a felelőst, aki részletes vallomást tett. Munkaviszonyát felmondással megszüntettük." Én pedig szomorú arccal kiállok a sajtó elé, meglebegtetem kilépőpapírjaimat és lehajtott fejjel elhagyom az épületet. (Beépített munkatársak hangos szipogása mellett) Oszt'jöhet a következő munkahely. A kényes helyzetben lévő vezetők pedig elégedetten folytatják áldásos munkájukat. Míg el nem felejtem: a nevemről is szívesen lemondok, ezért abszolút csereszavatos leszek, nem beszélve arról, hogy paróka, arcplasztika tetoválás is szóba jöhet a cél érdekében. Nanáááá!

Jaj, de jó! Már-már lemondtam magamról, amikor ez a remek ötlet eszembe jutott!

Hopp! Már csörög is a telefon. Nem-ze-ti Szín-ház! Halló!

MM