...megérett a pusztulásra. Nemes Kálmán bácsi bő negyven évvel ezelőtt tette ezt a kijelentést, Szombathelyen. Előtte még kiment a kertjébe dolgozni, majd elolvasta a Vas Népét, hogy aztán ítéletét kihirdesse az akkori világról. Nemes Kálmán megjárta a frontot, lépésről-lépésre építette újra az életét, jó egészségben megélhette a rendszerváltást. Mégis el volt keseredve a látottaktól. Mi mondana most? Mibe lehet kapaszkodni ebben a világban? A pohárba? A fecskendőkbe? Pirulákba és porokba? Igen,a tudatmódosító szerek "hasítanak", majd lassan vagy gyorsan, megölnek. Egyház? Ugyan kérem. Ugyanaz a kategória, mint az előző, csak (talán) nem halálos. Isten nevében folyik a tudatmódosítás és a pénzfelhalmozás valamint a hatalom gyakorlása. Kultúra, művészet? Csak egy szűk körnek éri meg, de nekik nagyon. A többi (maradék) színházba/múzeumba járó ember már név szerint ismeri egymást... A természetet lejártuk, pontosabban lejárattuk, a klímaváltozásról MOST nem veszünk tudomást, helyette veszünk ársapkás tojást és tejet. S néha, mikor két-három ember beszélgetésbe kezd (egyre ritkábban, de van ilyen helyzet), elhangzik a "nademostmilesz?!" kérdés. A válaszokat már régen megkaptuk: erős hadserege lesz a magyaroknak, épülnek az akkumulátor gyárak, marad a forint. Kelet felé nyitunk, mert a Nyugat - Németországgal az élen - eltűnőben van. Ez a mi kis világunk. Ebben kell valami értelmet találni. Megvan! Mindamellett, hogy igyekszem továbbra is harmóniában és szeretetben megélni az együttléteket szeretteimmel, virágokat fogok ültetni. Ezt tette Kálmán bácsi is a kertjében. Ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág. Isten veled Nemes Kálmán, Isten veled Világ!

Mm