Gyerekkoromban sok mindenről azt gondoltam: "Ez így normális..." Naturális példa: ma már teljesen világos számomra, hogy ételtoleranciám volt, de akkor, azt mondták, hogy "rossz az emésztésem, majd kinövöm" . Így f.stam tovább étkezések után... Nyilvánvaló volt, hogy egy párt létezik, a tanáraim is büszkén kötötték fel november hetedikén tokás nyakukra a vörös úttörő-nyakkendőjüket. Normális. Szexuális felvilágosítás címén megtudtam, hogy langyos vízzel kell mosni a ...de mivel kíváncsi fiatalember voltam, sikerült végignéznem a lányok felvilágosító kisfilmjét: egy abortuszról. Aznap nem szexeltem. Senkivel. Normális (?!)

Aztán a rendszerváltás után sokáig nem lehetett tudni az iskolákban hogy mit szabad és mit nem: az orosz nyelvtanulás, Kádár, 1956, vagy a szocializmus kérdéskörének megválaszolására nem volt tananyag és megfelelő tanár sem... "Majd kialakul"- mondták. S lőn, így is lett.

Mára van már nemzeti tanterv, kialakult egy erős párt, az abortusz újra napirenden van (most nem nézni kell, hanem hallgatni....) és látszik az is, hogy akinek ez nem tetszik, azt elküldik. Hááát. Csak azért lennék INKÁBB ma diák, mert akkor lenne esélyem, hogy idejében felfedezik és kezelik betegségemet...

Bár...ha most körülnézek a nagy- és kisvilágban, nem kell ahhoz laktóz, hogy f.sni kezdjek.

Ez normális?!

Mm