Van egy kisbolt a közelemben. Igazi KÖZ-ért. A sitteszsáktól a "féldekás keverten" át a pászkakenyérig kapható minden. Kis helyen, sok áru. Mindez azt kényszeríti ki a vásárlóktól, hogy EGYMÁSRA is figyeljenek, ha valamit le akarnak venni a polcról, nem beszélve arról, ha kávét akarnak főzni maguknak. (igen, ilyen szolgáltatás is van, az Aldiban pölö' ezt megszüntették.) No, szóval igényel némi "KÖZÖSSÉGI ÜGYESSÉGET" ez az együttlét a boltocskában. Rossz hírem van: nem megy ez nekünk... Mi magyarok, ügyifogyi módon oldjuk meg ezeket a helyzeteket: például majd' mindenki használja - többnyire túlsúlyokkal ellátott - testét. Másként fogalmazva: nyomul, csörtet, tolja le a embertársait a bevásárlósávról. (lásd még M7 autópálya) Talán ennél is nagyobb bajt okoz az a tény, hogy saját testünk vezetése közben elfelejtünk beszélni. Pedig rövid magyar szavakkal (elnézést, szabad, kérem) jelentősen javíthatnánk a helyzeten. ( a pardon szót nem javaslom, egyből francia-muszlim bevándorlónak néznek és kitoloncolnak az utcára) Külön kategóriát képviselnek a "nekem csak egy papírzsebkendő kell" csalival előzni próbáló vevőtársaink, akik persze a pénztárhoz érve unott arccal megkérdezik a "kedves" eladót: - Az a zsömle friss?!, Akkor azt is kérek..." Mögötte - naná - tombol a tömeg, de - és ez is érdekes megfigyelés - csak akkor küldjük el büdös francba az illetőt, ha már - átszuszakolva magát a soron - becsukta maga mögött a nyikorgó ajtót. Igen, ilyenkor nagy az egyetértés köztünk, hogy "mennyi bunkó ember van a világon..." Hmmm. Olvasom, hogy nagy figyelmet( időt, pénzt) fognak fordítani a jövőben a fiatalság honvédelmi képzésére. Mint jámbor magyar adófizető polgár hadd kérdezzem meg: nem kéne' először megtanítani MINDENKIT a közösségi viselkedés alapjaira? Mert - mint a fenti példa is igazolja - néha az az érzésem, kilépve az utcára/belépve egy üzletbe, hogy elsősorban magamat kell megvédenem saját emberTÁRSAIMTÓL. Hogyan kérem ?! Igen... Kívül tágasabb?! Értem. A viszontlátásra! Önöknek is szép nagyot kívánok! 

Mm