Sokan haragszanak most a magyarokra, mert továbbra sem küldünk halált okozó fegyvereket Ukrajnába. Van javaslatom erre a problémára: modus vivendi állapotot teremthetnék azzal a lépéssel, ha gulyáságyúkat küldenénk keleti szomszédunknak. Küldtünk is valamit, ami a segítőkészségünket bizonyítja, a magyar ember világhírű rafinériáját is megvillantjuk, s talán Putyin haragját sem váltja ki, ha megjelennek a hatalmas főzőbográcsok a városokban. Sőt ! Én bevezetném a háborúba az ebédszünet fogalmát, amikor a magyar gulyáságyúk mellett békésen állnának sorba az ellenséges felek. Kétfajta menüt kínálnék, hogy ne legyen veszekedés. Az egyszerűen megterített asztalok mellett aztán az éppen nem harcoló felek beszélgetni is tudnának egymással. Talán arra is rádöbbennének, hogy ugyanolyan férfiakat, apákat , fiúkat akarnak megölni, mint ő maguk.  Evés közben jön meg az eszük. Amit a hatalom és a propaganda elvett. Hetente kétszer tartanék magyar étrendet, ami evés utáni alváshoz és - középtávon - elhízáshoz vezetne. Néhány katona már a harci járművekbe sem tudná magát begyömöszölni és elmenne a maradék kedve a háborúzástól. Hm. Aki azt gondolja, hogy ez egy morbid gondolatsor, annak a következőt üzenem: mindent meg kellene próbálni azért, hogy ennek a háborúnak a veszteségeit csökkentsük. Ha kell polgári engedetlenséggel  (jelentsen ez bármit is), ha kell gulyáságyúval. Bármivel. Cselekedjünk, mert különben a hatalom emberei felzabáltatnak minket egymással. Jó étvágyat kívánok !

Mm