Nem szégyellem bevallani: kihagytam múlt héten a négynapos ünnepet. Ehelyett kétszer voltam másnapos. Először Vas megyében, ahol Nr.1. Anyósomat búcsúztattuk el, meglehetősen jó hangulatban. Naná, hogy nem felejtem el: Mamma - kezdésnek - két évig nem engedte meg, hogy belépjek a lakásukba...Ezt követően csak romlott a kapcsolatunk... De - például - az esküvőn találkoztunk. Mi kimondtunk az IGEN-t , ő leesett a székről. Senki nem sietett felsegíteni... Érdekes, hogy miközben felelevenítettem ezeket a dolgokat, útelzárásba futottam bele, Szombathely előtt. Bő 20 percet késtem a szertartásról. Hmm. A Mamma még itt is elzárta az utat előlem... De hát, ez van: nem szerettük egymást, egyikünknek menni kellett...
Alig jöttem haza , már készültem a másik polgári eseményre: esküvő, Zebegényben. Alaposabban megnéztem a meghívót és hamar rájöttem: nem vendég vagyok, hanem a vőlegény. Ajjaj ! Talán egy gyors nemváltoztatási procedúra még igazíthat a dolgokon, de a Kormányablakok már régen bezártak. Ebben a témában... Akkor hozzuk ki belőle a legjobbat ! Totális mix jellemezte a ceremóniát: a menyasszony szép, a vőlegény maj'nem csúnya, az egyik tanú lány, a másik fiatalember. A zenét Frank Sinatra, az Aerosmith és a Belga együttes keverte alánk. a násznép pedig maga volt a csoda: természetesen ott voltak előző kapcsolatokból "beszerzett" gyermekeink (5 fő), és kiváló , szeretni való barátaink. Utóbbiak között volt József Attila-díjas költő, szociális munkás, színésznő, menedzser, katonatiszt, nyugdíjas életművész, 16 éves gimnazista és egy kutya, aki egyébként Steiermarkban éldegél.
Ha már Stájerország... A földrajzi szórás is pazar volt: Baktalórántháza és Szombathely volt a két (magyar) végpont, ketten "ereszkedtek le" a Rózsadombról, többen "kapaszkodtak fel" Kőbányáról és persze ott voltak az Angyal-földiek...Jaj, de szép volt. "Igazi", szintetizátoros lagzizenét nyomatott Nábelek Zoltán és 100 ujjú gépizenekara, folyt a sör, bor és a Duna. Meg ment a duma. Betétprogramnak a férfiak (?) focimeccsbe bonyolódtak a Duna-parton. Pardon és bocsánat minden arra sétálótól, aki elborzadva bele-belehallgatott a mérkőzésbe. Az igazi csoda az volt, hogy a reggeli létszám ellenőrzésnél mindenki megvolt... a maga módján.
Egyik szombathelyi barátom - akivel ca. 40 éves barátságot ápolok - a búcsúzkodásnál megjegyezte: "Kösziszépen mindent, tényleg jó volt... De én a Mamma temetésén vidámabbnak láttalak , Tamás..."
Mm
