...my Haver. No prob. Semmi akadálya. Az elmúlt két napban sokat sétáltam emberek között. Lakótelepeken keresztül, hidakon át, no és persze kedvenc barátnőm birtokán, a Margitszigeten.

Azt tapasztaltam, hogy az emberek kedvesek voltak. Igen, kedvesek. Számomra az már a kedvesség kategória, hogy nem fenyegettek meg, nem kellett félreugranom a zebrán, nem éreztem magam megalázva, mert... mittudomén' mi , vagy milyen vagyok. Én sem vittem magammal kedvenc piros-fehér szalagomat, amivel jeleztem volna, melyik "tábort" támogatom szerény jelenlétemmel. Nem. Egyszerűen sétáltam. Lassan, betelve az engem éppen körülvevő környezettel és élőlényekkel. 

A Szigeten megkérdeztem Margittól, hogy Ő is tapasztalja-e ezt a "furcsa" nyugodtságot. Bólintott.

Akkor jó. Két rövid hozzáfűznivalóm van e szép napokhoz, ami a következő három:

1. Valaki szóljon az "illetékeseknek", mert elfeledkeztek a Hajós Alfréd Uszoda bejáratánál lévő Benedek Tibor emlékhelyről. A molinó már erősen megtépázott állapotban van, jó volna megjavítani/cserélni. 

2. Az emberek nagyon szeretik a zöld környezetet. Lehetőleg autó és zajok nélkül. Többször kellene "lecsendesíteni" a várost, hogy az emberi lelkek is megnyugodjanak. 

3. Többször lehetne ebben az országban ilyen kedves nap. Egyszerű, nyugodt, lassú. S a végén majd megtanulunk figyelni is egymásra. Rajtam nem múlik.

I wanna be your Haver, kedves Honfitársam.

Mm