Egy ember sok hibát követ el élete során. Ez azt is jelenti, hogy olyan helyzetekbe került, ahol dönteni kellett két vagy akár több lehetőség közül , és ő - akkor - nem a legjobb döntést hozta. Okay. Van ilyen. Lehet ebből tanulni, okulni. Az is lehetséges, hogy egy rossz döntés után nem magában keresi valaki a hibát, hanem a környezetében.
Mint a magyar focista... Ha, akkor és ott, mi lett volna... Ismerős, ugye ? De kézenfekvő embertársaink felemlegetése is. "Az a szemét, bezzeg ő, amikor..." És a többi és a többi.
A legrosszabb verzió - szerintem - az, amikor tudom , hogy hibáztam. Elkúrtam. Túllőttem. Átléptem egy határt. Visszaéltem a jogaimmal. Visszaéltem mások bizalmával. Szóval: t u d o m. De, ahelyett, hogy levonnám a konzekvenciát, kegyelemért könyörgök. Kinek ? Többnyire a főnökömnek, de persze lehet ez a személy életem párja is. Vagy az üzlettársam és/vagy a barátom. Könyörgöm neki, hogy felejtse el amit tettem. Hogy adjon még egy lehetőséget. Hogy értelmezze újra a hibámat. Hogy kegyelmezzen meg !
És akkor... a "Kegyelmes Úr/Hölgy lehajolhat hozzám és felemelhet. Gúnyos mosollyal az arcán még meg is simogathat. Vagy megveregeti a vállamat. Kegyes hozzám.
Na, ettől a ponttól kezdve leszek az alattvalója. Örökre.
Akkor inkább a száműzetés. Legyen az a Paradicsom, a PIM, vagy Brüsszel. El kell menni. Otthagyni.
Tükörbe nézni. És nem a Kegyelmes úrra.
Szájer - Demeter 1:0. (A félidőben)
Mm
Az utolsó 100 komment: