Nagyon szokatlan meghívásnak tettem tegnap eleget. A magyar Parlament elé hívtak "elcsendesedni" Egy társaság úgy gondolta, hogy megéri összehívni az embereket, azért, hogy csendben legyenek. Hiszen annyi ZAJ van a világban. Imádkozással, meditálással, elmélkedéssel töltöttük - a Kossuth tér előre kijelölt "parcellájában" - az időt.

Jellemzően fehér színben voltak a résztvevők, de engem is "beengedtek", pedig viseltem színeket. Más voltam, nem kifogásolták. Hát leültem, körülbelül 15 méterre a Parlament főbejáratától és elcsendesedtem. Meditáltam, ahogy megtanultam. Mellettem-mögöttem sokan tettek hasonlóképpen. Jó volt érezni a "nyugodt erőt"...

Az összképet és a hanghatást azonban zavarta valami, bár egy tibeti láma erre azt mondaná: - Ez csak erősíti az elmélyülést..Ez a valami pedig a az épület elé vezényelt rendőrök jelentették: Nem voltak sokan. Két párban álltak ,szemben a fehér, csendes, ülő csoporttal. És hát... elég hangosan beszélgettek. Fiatalemberek voltak, privát történetekkel szórakoztatták egymást. Nem messze tőlük egy ajtónál egy katona is állt .Ő többször ránk nézett, majd unottan nyomkodta tovább okostelefonját. Szolgálatban volt, mint rendőr társai.

A polgárok csendes "ottlétnek" volt üzenete. De jött egy spontán válasz is, a hatalom oldaláról: " Lehet, hogy Nektek fontos lenne a csend, de mi itt vagyunk és beszélünk. A hatalom zajjal jár. S ahol zaj van, ott nehéz a lényegre figyelni.Ennyi."

Mivel éppen munkakereső vagyok, lehet, hogy jelentkezem a Parlamenthez . Csendőrnek.

Nem kérnék mást , csak azt, hogy hadd mondjak egy mondatot: "Pszt ! Csendesebben Képviselő urak ! Odakint emberek vannak !"

Mm