Mivel nem "munkaalapon" vagyok része a társadalomnak, két dolog között választhatok: Nincsen "alapom"- veszem a kalapom. Azaz külföld ! De ha már külföld, akkor én Mongóliát választanám. Ott még szerényebb körülmények között élnek  az emberek, egymással és a természettel. És kedvelik a buddhizmust. Hmmm. Nem tom'... De nézzük a másik lehetőséget: ha már buddhizmus, tanuljuk meg otthon a Zazen meditációt! Egy kedves japán mester hibátlan angolsággal elmagyarázza, ez annyi mint: csinálni a semmit ! Nem semmi... Na eddig oké. Vagy nem oké ?! Hiszen oly' sokan nem tudnak magokkal mostanság mit kezdeni ... Szóval a semmit is lehet rosszul és jól csinálni. Ha a Zazen meditációt jól csinálod, akkor tényleg nem történik semmi. Nem szabad történnie semminek. Nincs telefon, fészbuk, játék, evés-ivás... semmi. Ezt a "Semmittevés" állapotát kell fenntartani kezdetben 10 percig, aztán fokozatosan tovább. Napról-napra. Hétről-hétre. Évről-évre. Szóval: rendszeresen. S miközben kifelé csinálod a semmit, befelé utazol. És épülsz. És rájössz az élet értelmére: ami nem a megszerezhető fogyasztási cikkekben keresendő...

Szóval mázlim van. Több évtizede meditálok már, úgy gondolom nem lesz nehéz az átállás. Sőt. Ma már ki is próbáltam a zazent. Jó volt. Kell még egy 5-10-15 év, beismerem. Csak arra kérem az ország vezetőit: hagyjanak békén ! Hagyjanak csinálni a semmit. Mert attól tartok, hogy lesz még itt szolidaritási adó.... No nem a rendszer élősködőitől. Neeem. Az otthon, segélyen sem ténfergőktől kell beszedni valamilyen sárpot. Hiszen: nincs bevételük, kevesebbet fogyasztanak ! Nem vesznek autót ! Nem utaznak külföldre ! Húúúú ! Megbocsáthatatlan bűnök ezek a mai modern, munkaalapú világunkban. Na nem nyafogok. Elolvasok egy zen történetet inkább, ami a fogyasztási cikkek varázsára és a mai, valóban nehéz helyzetünkre is hajaz:

"Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: elmúlik..."

Mm