Szívesen járok török étterembe, leginkább a Vígszínház melletti Jani-csárokat keresem fel a szerájban...Rendszerint sokan vannak, az emberek kedvelik a helyet. Vajon miért ? Amellett, hogy a WC ingyenes és elfogadhatóan tiszta, feltűnt, hogy a pénztáraknál mindig áll egy "török" ember. Néha ő is besegít, ha sokan vannak, de ma például csak állt. Szép, világos, vasalt ingben. És amikor fizettem és elindultam az asztal felé, rám nézett ( a szemembe !) és kedvesen ezt mondta: " Já etvágyát! " Bólintottam, megköszöntem és a mindig tiszta asztalhoz ültem. Vendégnek éreztem magam. És ő ezt látta. Tehát ő egy török vendég-látó.

Nem kell messze menni, hogy más példával szembesüljünk a magyar vendéglátóiparban. Két kedvenc feliratom van, ami általában az bejárati ajtó legfrekventáltabb helyére "tixóznak ki":  Nem váltunk pénzt ! (azaz, be se gyere paraszt, mert még az is lehet, hogy innál egy jó kávét...) A másik: A WC használata nem fizető vendégeinket 200 forint, azaz 1 Euro. (azaz, máshol brunyáljál apukám, mert lehet, hogy a "könnyezés" után még innál valamit...)

De ez még nem minden. Most már teljesen hétköznapi jelenetnek számít, hogy miközben a pult túloldalán "kedvesen" veszik fel a rendelésed, folyamatosan nézik és ha szükséges kezelik...na mit ?! Igen, a fészbukot.

Apró csengés jelzi, hogy újabb üzent érkezett, és azt, neki, azonnal látnia kell. Mit neki vendég, figyelmesség, netalántán forgalom... Újabb LIKE , vagy talán egy édes fotó a kutyusról...

Még azt is el tudnám fogadni, ha ezt megmutatná nekem és bevonna valami kommunikációba.... De neeeem.

Alig várja, hogy a pultra lökje az italt és már nyomja is a választ a telóján.

Azt is megfigyeltem, hogy gyakran cserélődnek a magyar vendéglátóhelyek táblái... Sokan nem tudják nyereségesen működtetni az éttermeket és a kávézókat. Bezzeg a Jani-csárok a szerájban lassan 20 éve működnek.

De hát ott a török van, emitt meg a tehenek...

Móricz Zsigmond verse nyomán lejegyezte:

Milkman