Ma rájöttem, hogy már az óvodában elkezdődik az ember, fogyasztói társadalomra való "felkészítése" Íme egy alap mondóka:

"Kicsi vagyok én
Majd megnövök én
Esztendőre vagy kettőre
Legény leszek én."

Majd pár hónap múlva ezt skandálják az ovisok:

"Dolgozzatok legények, holnap lesz a vásár,  Kifizetlek benneteket, ha... eljön a császár..."

És ez így is lesz. Hamar felnövünk,sokat dolgozunk és várjuk, hogy a külföldi tulajdonos engedélyezze a fizetések átutalását.

Én még ebben az évben nem kaptam fizetést, pedig a kereskedelemben a december mindenhol húzós volt. - De a magyar legény kivár. Még egyet húznak rajta.  Azt már meg sem meri kérdezni, hogy talán/esetleg fizetésemelés is várható-e?

A "Császár" még nem jött el. Nem marad más hátra, mint magyar módra, nótázni egyet:

Szegény legény vagyok én,
Erdõn-mezõn járok én,
Krajcárom sincsen,
Elszakadt az ingem.

Van egy lyukas nadrágom,
Folt is rajt huszonhárom,
Ég alatt hálok,
Jobb idõket várok.

Én elébe megyek a jobb időknek. Bejelentettem felmondásomat. 'Hogyasszonygya':

"Te vagy a legééény, Tyukodi pajtáááás,

Nem olyan mint más, mint Kuczug Balázs !"

Az egész mai irományom arra utal, hogy jártam óvodába...

Mm

,