"Elvben törekedünk kell az elégedettségre, ám a teljes megelégedettség majdnem felér egy öngyilkossággal." - vallja a bölcs Dalai Láma . Én azt látom, hogy a homo sapiens egy bizony idő elteltével teljesen megelégszik életével, helyzetével, környezetével. Már nem akar újat tanulni, már nem akar törődni testével-lelkével. LEÉLNI akar, és néha ki-kiszól a társadalomnak. Vagy csak beszólni. Vagy kommentelni. Lájkolni.

Viszont hatással vannak rá a reklámok, ezért igyekszik fogyasztani is. Néha túlfogyasztani, ami - milyen szép a nyelvünk - hízáshoz is vezethet...

A Karácsony - a szeretet ünnepe - pláne jó okot ad erre. Elhűlve nézem a roskadásig rakott bevásárlókocsikat, azt az árudömpinget, amik a boltok kínálnak legyen szó játékokról vagy éppen "friss" tengeri halakról.

A vásárlás elégedetté tesz, az ajándékhalmazok is elégedetté tesznek, csak legyen hová elpakolni a 102,. gyertyát és az 54. illóolajat. De elrakjuk , megesszük. megisszuk, bejglizzük, pezsgőzzük - csak legyen vége mááár...

És után elégedetten nyugtázzuk, hogy újra elmúlt egy "ünnep..."

Ennyi társadalom kritika után le merem írni, hogy engem mi tesz elégedetté, így december végén: tegnap például két nagyobbik fiammal ebédeltem és jó volt utánuk nézni, amikor együtt "leléptek" mellőlem. Ma, mind a négy gyermekemmel együtt töltjük az estét, hívtunk mellé barátokat is. Mindenkinek névre szóló képeslappal készültem, amiben Dalai Láma Őszentsége mondatai is lapulnak. Nagyon jó érzés volt ráhangolódni egy-egy személyre, kiválasztani a megfelelő idézetet és a megfelelő képeslapot. Ennyi pörformánsz után eleget tettem Szent Margit hívásának és meglátogattam őt Szigetén. Másfél órát töltöttünk együtt. Isteni volt. És békés.

Szóval: elégedett vagyok, de nem megelégedett. Ennyi - nekem - elég.

OmmmmmmmmMm