...kis helyen is elfér. Érdekes műfaj a filmben való statisztálás. Általában fájdalmasan indul: ismeretlen helyen, nagyon szokatlan időpontban, sok ismeretlen emberrel együtt, alávetve magad a folyamatosan (de többnyire emberi hangon) kiabáló rendezőasszisztenseknek. Mindezt a mekdónálcos órabér 70 százalékáért. De én mégis szeretem. Tegnap például reggel fél ötkör gyülekeztem mintegy 120-ad magammal egy gyönyörű téren. Az első felvétel pedig röviddel 8 óra előtt indult. Kettő között közösségi élet zajlott különböző korú és nemű, eltérő értékrendekkel és kultúrával (pl.volt egy afrikai csoport  is)  rendelkező homo sapiensek között. Öltözés, helykeresés, meleg italok felkutatása, olvasás, alvás és ISMERKEDÉS. Igen, ismerkedés, hiszen a 12 órás forgatási időben több emberrel is összekeveredsz, ráadásul egy-egy jelenet beállítása és rögzítése nagyon hosszadalmas tud lenni. Rá vagy utalva embertársaidra és - mivel még nem veszett ki belőled ez a képesség - beszélgetsz...

Nekem tegnap óriási szerencsémre, két olyan hatvanas évei elején járó emberpár jutott partnerül, akiket kevés szabadidőmben is szívesen vendégül látnék. A forgatási nap végén már zuhogó esőben, de mégis brutális hahotával töltöttük ki a két "CUT" közötti szüneteket. Innen is köszönöm R-nek és M-nek ezeket a jó együttléteket. No meg a többi 118 "kollégának",és a stábnak (további 30 ember), akik bebizonyították: az ember voltaképpen közösségi,, alkotó, érző lény,.

CUT! Ennyi !

Mm