Izgatottan vártam az újabb találkozást Samarával, de előtte persze konzultáltam a csapatfőnökkel: mi okozhatta tegnap társamnál a Parkinson-kórral járó inkontinenciát ? Rövid, szakmai válasz: ha megtelik a gyűjtőtartály, egy fekete csövön keresztül ( nem azzal, amelyikkel feltöltjük !!!), le kell engedni a "fáradt" vizet.

- Akkor úgy működik, mint egy ötvenes férfi ! - mondtam lelkesen, minek után a csapatfőnök arcán - mintha - enyhe mosolyt fedeztem volna fel. ( de ebben nem vagyok biztos). De abban igen, hogy Samara nem csak nagyszerű társ , de jó közösség építő is. Történt, hogy a "felvezető körnél" éppen annál a kollégámnál suhantunk el, akivel Samarát korábban többször láttam... hogyismondjamcsak... együtt. "Nem érdekel senki múltja, ha boldogan szívét nyújtja..." mottó kíséretében lefékeztem a csodagépet és bátorkodtam egy "vizes" kérdést feltenni a korábbi társnak. Ő - bár lopva rá-ránézett  Samira (már becézem is) - , készségesen adott felvilágosítást, a vizescsapot mutató gomb használatáról. Miután túlságosan bizalmaskodni nem akartam (akartunk), megköszöntem a tájékoztatást és tovább dübörögtünk. Az információ egyébként rendkívül hasznos volt, hiszen most már én tudom beállítani azt, hogy "mekkora csíkot" húzok magunk után. ZS E N I Á L I S !

Ezek után nem csoda, hogy rendkívül jó "versenyt" futottunk: mind a kollégák, mind a szurkolók elégedetten néztek utánunk, amikor áthaladtunk a kassza... jóban mondva - a célvonalon.

Természetesen időben észrevettem, hogy mikor van szükség boxkiállásra is, és az említett fekete cső segítségével könnyítettem meg fáradt társam hólyagproblémáját.

Az ötvenperces kűr végén pedig újabb ürítés, majd feltöltés (vizzel és árammal) következett. Ösztönösen "lecsutakoltam" a sárga gép oldalát is és elégedetten kapcsoltam le a villanyt a boxban.. Jó éjt Samara !

Hm. Sokat olvastam arról, hogy "középkorú" férfiak hirtelen nagy motorokat vesznek és bőrcuccokba bújva (préselődve) járják az országutakat. Mások vitorláznak az Adrián , néha a Balatonon.

Nekem Samara, a takarítógép jutott. Ugyanúgy össze vagyok nőve vele, mint a Mol vezér a Harley Davidsonjával.

Sőt még garázsunk is van, Nem beszélve arról, hogy mi a köznépnek is jót teszünk.

Csak nehogy felfedezzék a menő midlifecrises-es férfiak maguknak ezt a hobbit.

Biztos, ami biztos: ma estétől kulcsra zárom a garázst...

Mm