Ma - hosszú idő után - idegennek éreztem magam. Egy olyan közegben, ahová  nem is oly' rég még "haza" jártam és otthonosan mozogtam. ( ha lehet mozgásnak nevezni az állandó váll - és nyakmerevedést...)

Oké... tudom, hogy ez a klub kidobott engem és bizonyára a tüske, meg a sértődés is puffog bennem, de mégis.

Egyszerűen idegen volt a közeg, furcsa volt az energiaáramlás és sok, nagyon sok a bizalmatlan tekintet.

Kár. De asszem' elő tudtam adni a mondókámat: sokan néha még fel is pillantottak a prezentációm alatt  a laptopjuk mögül (remélem nem ijesztettem meg őket fontos teendőikben, jaj, jaj !) és egyszer... igen , egyszer még nevettek is az emberek. Igen, hangosan nevettek ! Láttam (ahol nagyobb  laptop volt kinyitva, ott nem...) és hallottam is !

Ez - bevallom - jó esett: A humán erőforrásokból emberi zörejt hallottam.

(Nagyon) szerény véleményem szerint egyébként is át kellene nevezni a HR rövidítést:

Human Rescue -ra.

Szép feladat:  megmenteni/megvédeni az embereket.

Én holnap folytatom ezt a tevékenységet: nem az ötcsillagos szállodában, hanem a kicsit "savankás" illatú, általunk frissen felmosott , a Saratov család által jól behűtött Tejcsarnokban.

És alig várom, hogy a férfi(as) öltözőben oda"súghassam" a félmeztelen, viszont nemszép Kerekes Lajosnak:

- Lajos, bazmeg, nem volt jó idegenben...

Szerintem Lali megüt... És ebből tudom , hogy otthon vagyok.

Mm