"Előfizetője" és elkötelezett olvasója vagyok a Fedél Nélkül című, kéthetente megjelenő lapnak. Mindig találok benne egy cikket, verset vagy éppen egy képet, ami elgondolkodtat, magával ragad. Most Lázár Kati színésznővel készült egy hosszabb beszélgetés, ebből idézek egy mondatot: "Ma már szívesebben élnék egy döngölt padlójú kicsi házban, leginkább Indiában, nagyon egyszerű, nyitott lelkű emberek között..." Hm. A sikeres művész, anya és nagymama, akit a mai napig foglalkoztatnak a színházak, így érez?! A válasz egyszerű: igen, így és a cikkben vannak is  utalások a miértekre. De aztán a végére derűsebb lesz Lázár: befogadott kutyáival remekül elvan és gyakran segít elesett embereken."Embernél, kutyánál hasonló lelkiállapot a kiszolgáltatottság és a félelem. Ez egy kemény világ. Cselekednünk kell..."  Ezzel a szép gondolattal a szívemben megtekintettem Lázár Kati lányának játékát a Katona József Színház színpadán. A Hedda Gablert alakító Jordán Adél meggyőzően és drámaian mutatta be a jólétben, de kiszolgáltatottságban élő fiatal, szép, és elveszett nő történetét. Ibsen sem "egyszerű, nyitott lelkű emberek" közé helyezte hősét, aki nem is tudta elviselni a ránehezedő nyomást. Cselekedett...

Hmmm. Azt hiszem a tegnapi, kellemesen nehéz napot Lázár Katival és Jordán Adéllal még sokáig fogom hordozni magammal. No, most pedig lemegyek sétálni. Csak, nehogy összefussak Jordán Tamással...

Mm