Elöljáróban megjegyzem : nem vagyok frankomán. Egy valamivel azonban nem tudok betelni, ha Franciországról van szó: a filmekkel. Szerintem ők a legjobbak ebben a műfajban. A hetvenes években, gyerekként belém ivódott Arséne Lupin karaktere. Emlékszem: többször próbáltam apró tükrünk előtt utánozni mozdulatait. Sőt ! A Rakéta örs - kommunista időkről beszélünk - krónikásaként (bizony volt ilyen pozícióm is...) próbáltam elérni a vezetőnél, hogy legyen a nevünk: Lupin. Megbotránkozást keltett az ötletem. c'est la vie... Mondhattam volna elegánsan de akkor oroszul tanultam. Dá, harasó
Az új Lupin most a Netlixen hódít, az igazat mondom: jobban szerettem a valódit...
De Lupin bejön. Le Pen viszont nem. Jean-Marie L.P. világnézete már a hetvenes években sem tetszett volna, nekem. De akkoriban én jobbszélsőkkel foglalkoztam és nem szélsőjobbosokkal. Sőt. Ez az életfelfogásom a mai napig tart. Ugyanakkor el tudom fogadni, ha a Dalai Lámát nem hívjuk meg Magyarországra, mert ugyebár nem tetszene Kínának. Így nem jön a buddhista tanító. c'est la vie.. De azt nehezen tudom felfogni, hogy miért részesítjük szinte államfői fogadtatásban Marine Le Pen-t, a szélsőjobboldali politikust. Azt én értem, hogy néhányan az ő értékrendjét szeretnék látni Magyarországon is . De mit szól a többség ?!
Szóval...ha a buddhista tanítóra nemet mondunk, mondjuk ugyanezt a mizantróp Le Pen családra. Bár ha jobban belegondolok: Marine a kékvérű franciákat nem utasítja el, csak a ... (és itt jönne egy hosszú lista...) "Mi, Magyarok" gondolkodás nélkül gyűlöljük honfitársainkat és már azt sem tudjuk, hogy miért...
Lupin elegánsan ellopta a magyarok eszét. Le Pen kitölti a vákuumot.
Mondd mán': frankó !
MM
