A szobrokat ledöntik, ugye ?! Míg a világ szegényebbik fele még javában küzd - illetve küzdene, ha tudna.. - a halálos járvánnyal, addig a "fejlett demokráciának" mondott , de mindenképpen gazdag országokban pokoli erejű indulatok törnek a felszínre. A rengeteg elfojtás, a tehetetlen düh, a kiszolgáltatottság érzése egymás ellen fordítja az embereket. Szükségszerű ? Szerintem nem. Az különösen nehezen értelmezhető számomra, ami a szobrokkal történik. A tömegek haragja egy élettelen alkotás ellen fordul és megsemmisíti azt. Vagy meggyalázza.

"A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk."- mondta Winston Churchill, akinek szobra komoly veszélybe került a napokban. Hogy mit szólna Sir Churchill a mai állapotokhoz ? Nem tudom. De azt tudom, hogy sem ő, pláne nem a szobra a "hibás". Nem rá(juk) kell haragudni. Hanem a rendszerre. Aminek mi is - demokráciában élő és azt formálni tudó emberek - része vagyunk. Mi vagyunk azok, akik elnézzük, hogy egy hatalmi elit uralkodik felettünk, ellentéteket szít, megoszt, Egy másik (?) , gazdasági elit pedig az átlagember számára felfoghatatlan vagyonokat halmoz fel, pazarol , nem mellesleg tönkreteszi a bolygót. Mindez előttünk zajlik.

Amire a tudatmódosított társadalom válasza: le a szobrokkal ! No meg ha már itt vagyunk, üssük egy kicsit egymást is polgártársak ! Ha sapka van rajta azért, ha nincs... akkor meg ott vannak a rendőrök.

Én szobrot állítanék a XXI. század emberének: bal kezében okostelefon, jobbjában valamelyik divatcég emblémájával ellátott bevásárlótáska. Tetkója egyértelművé teszi, hogy valakiket nem "kedvel". Magabiztos tekintet, kigyúrt felsőtest, de gyarapodó pocak. A rövidre nyírt haj alatt megjelenő szemekből törékeny magabiztosság sugárzik. Ugyanakkor látszik rajta, hogy fél. Reszket. Tudja: bármikor ledönthetik: a hatalom, a többi ember, vagy a természet.

Felirat: XXI. század. Megérdemlem.

A szoboravatón szívesen mondok beszédet. Persze, ha lesz, aki megvéd...

Mm