Tagja vagyok egy "felolvasó színházi" társulatnak. Szorgalmasan készülünk második fellépésünkre, ami itt azt jelenti, hogy hangosan olvassuk a szövegeinket. Nagyon élvezem. Mivel több profi, és maga a szerző is a csoport tagja, első kézből kapok hiteles visszajelzés a szövegmondásomra vonatkozóan.

Rá kellett jönnöm : nem önmagamat adom... Erős bennem a megfelelési kényszer és "túléneklem" a szövegemet. Ahelyett, hogy az én hangszínemen , helyes kiejtéssel elmondanám...

Elég sz.r érzés erre rájönni, de hát rendesen végigkíséri életemet a megfelelési attitűd.

De legalább ebben a csoportban önmagam lehetek és nagyon törekszem arra, hogy mindenhol ÉN szólaljak meg, és ne az a másvalaki...

Magamra hangolódom... A végén még megkedvelem Milkmant.

Mm