Ma csudajó dolgokkal találkoztam a Tejcsarnokban : visszatértek a nyári vakáció után "Kedvenc Vásárlóim" és meleg hangon üdvözöltük egymást: B. a nyugdíjas kabinosember büszkén mesélte unokái látogatását , de azt is szóvá tette. hogy aggódott egy kicsit, mikor megtudta, hogy táppénzen vagyok. Mikor mondtam neki, hogy csak egy fülgyulladás volt a kiváltó ok, derűsen így szól: - Ebben a korban már mindent komolyan kell venni...És mosolyogva el. B. egy aranyember. De azonnal megjelent I. a hatvanas, aktív tanárnő, akinek "kapunyitási " pánikja van, hiszen kezdődik az új tanév. De nem ez volt a téma...Ezt mondta: - Maga már biztosan fogott szilikon mellett ,ugye ?! Én: - Ööőőüü, asszem' még nem. - Jaj ne mondja, hiszen maga "gazdag menedzser úr" volt... - Hol van összefüggés , drága tanárnő ?! - Hát én láttam a Nagy Nemzeti Ünnepünkön egy állófogadást, amit biztonsági őrök felügyeltek. No és ott, csupa jól öltözött üzletember álldogált a koktéljával és mellettük ott volt vagy tucatnyi egyforma nő. - Egyforma ?! - Igen, magassarkú. amiben majdnem eldőltek, szőke haj és szilikon mellek push up melltartóval. - Jól megfigyelte őket, kezitcsókolom. - Szánalmasak... egytől-egyig - szólt elmerengve, de a végén még leszól a katedráról: - Maga csak érje be a természetessel... És el. Én meg csak dünnyögök magamban...

Munkatársi fronton is van változás: a Tejcsarnok vezetősége jó érzékkel kihasználta az átigazolási piac záró óráit és leszerződtetett két férfi kereskedőt: R. , aki megjelenése és modora alapján simán elmehetne tanársegédnek valamelyik egyetemre, közvetlen csapattársam lesz. Első közös műszakunk után köszönetet mondtam neki a jó teljesítményéért és a lelkesedéséért. Kis híján meghatódott, de megfenyegettem, hogy holnap is jövök, erre elmosolyodott... Jó ember lesz.

A másik melós A. Ő pedig perzsa és ez lerí róla. Iránban született, remekül töri a magyart és az üvegeket ( az Italosztályon dolgozik), de lelkes és kedves ember.

De a nap emberei nem ők voltak...Mások, másutt. Azok az utasok, akik felkeresték a MÁV székházát és panaszt tettek a "szolgáltatás" színvonala ellen. (Késés, Nyomor, 40 fok stb.) Tehát ŐK vették az a fáradságot, feláldozták idejüket azért, hogy kimondják: Ezt már NEM toleráljuk ! Intézkedést kérünk !

Big riszpekt. És köszönöm a találkozásokat, EMBEREK !

Mm