Kedvenc (ex)apósom lakonikus válaszára utal a cím. Általában akkor szokta mondani, ha feltesznek neki egy csodálkozó, összetett, de mégis eldöntendő kérdést. Példa : - Aztán tényleg ezzel a rozzant IFÁ-val levezetett Debrecenből Kaposvárig... és még aznap vissza ?!?! - Hááát ! - hangzik a válasz . ( A H betű erős, de a T betűt a végén alig hallani...)

Lefordítva: mi a f.szt kell ezen csodálkozni?! Van az IFA, van a feladat és van aki megcsinálja.

("- Hát mi mással, Te ökörborjú?!"  Ez lenne a - jóval - hosszabb okfejtés...)

Ez az egész onnan jut eszembe, hogy az egyik, Tejcsarnokban lévő osztályon, az elmúlt időszakban sokan kiestek a munkából, betegségek miatt. Régi, tapasztalt, mondhatom:elkötelezett munkatársak.

Nehéz őket a pótolni, hiszen minden osztályon emberhiány van...

De kell-e ezen csodálkozni. ? A betegségen ? A kereskedelmi "elkopáson".. Merthogy:

Megelőzés ? NINCS. Ki tanítaná meg a fizikai munkát végző embereket a helyes testtartásra és a mozgásra ?!

(Bár a háer kiküldhetne néhány jógagyakorlatot, A 2-es plakát formájában)

Túlterhelés ? VAN ! Mindenki jóval többet dolgozik, mint az ideális. Mert nincs meg a létszám és a Vásárlószám rekordmértékű.

Megoldás ? NINCS ! Mert a Döntéshozók azt látják, hogy az "Egység" még így is remek árbevételt termel.

Pedig van megoldás: fel kellene venni (ex)apósomat a Vezetőségbe. Tanácsadónak. Vállalati szóvivőnek.

És amikor néhány "elvetemült" és elfáradt munkatársam megkérdezné tőle, hogy:  "- Tényleg azt hiszitek, hogy ezt az árbevételt , ennyi emberrel ki tudjuk termelni ?!"

Ő  - kissé görnyedt , de mégis őszinte testtartással - ezt mondaná: - Hááát !

Mm