Hegedűs D.Géza betegsége/sérülése után visszatért a Vígszínházba. Több évtizedes pályafutással a háta mögött, gyermeki lelkesedéssel, az épülő színpad forgatagában állva mondja bele a kamerába az 1500. (!!!) Dzsungel könyve előadás kapcsán: "Valakik itt, egy új világot teremtenek a semmiből. Ez csodálatos!" Ez valóban csoda. Ha megtörténik veled az, hogy a munkádról - adj Isten az életedről - úgy tudsz beszélni , mint egy alkotásról. Nem tudod minden napodat így megélni... nyilvánvaló. DE - nagyon szerény véleményem szerint - törekedni kell rá. Vagy: "csak" hagyni, hogy az ÉLET tegye a dolgát velünk. Ehhez viszont keresni kell azokat a helyzeteket, ahol a Nagy Rendező/Isten/Univerzum/ A Forrás észrevesz minket. Hegedűs D.-nek ez viszonylag könnyen megy. Őstehetség, ritkán látható stabil önképpel és derűvel. Rólam ez nem mondható el. DE! Ma volt - talán - néhány perces momentum az életemben, amikor (igaz, hogy színházi improvizációs próbafolyamat közben) egyszerre rázott a földön pörögve görcsös nevetés, majd azt következően a fojtogató sírás. Ráadásul, ezzel az érzéscunamival nem voltam egyedül...Hazafelé jövet "nagyon furcsa" viselkedés tört rám: meg akartam ölelni az embereket...vagy legalább elmondani nekik: Figyeljetek! Ne szomorkodjatok! Az élet nagy rendező, Álljatok készen!

Na én, MOST, TELJESEN készen vagyok.

Mm